A mai kor rohanó világában, amikor a szülők fáradtak munka után, vagy egyszerűen csak szeretnének egy kis nyugalmat, akkor az óvodás és kisiskolás korú gyermekek kezébe könnyen belekerülhet az okostelefon vagy a tablet. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezek a „kütyük” ilyenkor gyermekmegőrző funkciót látnak el. Hiszen ilyenkor a gyerekek órákon át képesek mereven nézni a tévét vagy az okostelefont, csendben vannak, nem tesznek fizikai kárt magukban. Sokan nem gondolják, hogy a háttér tévézés, amikor a nagyobb testvérek vagy a szülők néznek a nappaliban nyugalmat megzavaró filmeket, a kicsik pedig a gyerekszobában játszanak, nincs káros hatással rájuk. Azonban éppen ellenkezőleg, az erőszakos tartalmak így is szinte észrevétlenül „kúsznak be” a gyerekszobába, és egy folytonos feszültséget generálnak bennük.

A fenti példáknak egyik hosszú távú káros hatása a virtuális autizmus kialakulása. Az elnevezés onnan ered, hogy a tünetek ugyan olyanok, mint az autisztikus spektrumzavarban szenvedőké. A gyermek testtartása merev, mozdulatlan lesz, egy pontra szegeződik a figyelme, kizárja a külvilágot, egy belső világban jár, vagyis „bele van esve a telefonba”. Ez a póz órákra meghatározza őt. Hasonlóan az autisztikus tünetekhez, itt is megjelenik a belső világ hangsúlyossága, kizárva minden külső ingert. Ha ezt megzavarja valamilyen külső történés, például a szülő rászól a gyermekre, hogy fejezze be a számítógépes játékot, akkor dührohamokkal válaszolhat a gyermek, hiszen megzavarták az ő ismétlődő, jól megszokott, sztereotip viselkedését. Ezentúl megjelenhetnek olyan anomáliák, mint a szociális, nyelvi és érzelmi zavarok.

De miért alakulnak ki ezek a hosszabb távú káros hatások?

Az óvodás- és kisiskoláskorú gyermekek még nem értik, mi játszódik le az erőszakos tartalmakat bemutató filmeken, még nem alakult ki náluk az elvonatkoztató gondolkodás, mindent magukra vonatkoztatnak, énvédő mechanizmusaik még éretlenek. A gyermek belső képeket készít a filmben történtekről, teljesen beleéli magát, egész lényével reagál azokra. A valóság és a képzelet összemosódik, vagyis nem tudják megkülönböztetni a látottakat a valóságtól, összemosódik tér- és idő a gondolkodásukban. Olyan hatás éri őket, mintha virtuális szemüvegen át néznék a filmet. Ráadásul ezt olyan filmtechnikai feszültségnövelő hatások is segítik, mint pl. fény- és hanghatások, az állandó mozgás, vibrálás. A gyermek azonosul a szereplőkkel, másnap is ugyanúgy ott van bennük, ami tovább fokozza a feszültséget. A feszültség pedig egyre nő, nincs levezetés, a szorongás állandósul. Ebben a korban az ellaborálás, a feldolgozási képesség még éretlen. A szülők azt veszik észre, hogy gyermekük nyugtalanul futkározik, feszült, agresszív, üt-ver tárgyakat, nehezen alszik el, esetleg rémálmok gyötrik. Nem köti le az építőjáték, rajzolás, a meseolvasás, vagy más minőségi szabadidős tevékenység. Dacos, akaratos, folyamatosan követeli a szülő telefonját.

Mit tehet a szülő?

Először is ne legyen tévé a gyerekszobában, és ne a tévére aludjon el a gyermek. Egy óvodás szaladgáljon kint a kertben, építőjátékkal játsszon, homokvárat építsen, rajzoljon, mesét hallgasson, stb. Fontos az együttes játék a szülővel vagy a többi gyerekkel. Minden gyereknek kell napi fél óra beszélgetős-összekuckózós együttlét a szülővel. Ha ezt nem kapja meg, akkor személyisége nem megfelelően fejlődik, szükségleteiben hiányosságok lépnek fel.