Azonban a jó hír az, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető. Aki tudatosan, valódi önreflexióval tekint magára és környezetére, energiát tud befektetni önmaga megismeréséhez, és képes mentális erőforrásait bevetni a cél érdekében, vagyis dolgozni önmagán, az elérheti azt az egyensúlyi állapotot, amit lelki egészségnek hívunk.
A következő 13 szempont iránymutatást adhat:
- Képes objektíven és elvontan gondolkodni, miközben mély érzelmi kapcsolatot tart fenn másokkal.
- Képes önállóan boldogulni az életben, de egyúttal tudnak kötődni is másokhoz, és ez a kettő dolog belesimul a mindennapi életükbe.
- Nem félnek kifejezni vágyaikat és igényeiket, de ezt nem mások kihasználása árán teszik.
- Eléggé leváltak eredeti családi kapcsolatrendszerükről ahhoz, hogy saját önálló életük legyen (Bowen, 1978).
- Fejlett éntudattal (Kohut, 1985), illetve identitástudattal (Erikson, 1963) rendelkeznek.
- A hozzájuk közel állókkal éreztetik, hogy fontosak számukra.
- Nem szégyellik érzéseiket, és őszinték azok tekintetében.
- Fejlett empátiás készségüknek, impulzuskontrolljuknak és érzelmi intelligenciájuknak köszönhetően, jól kijönnek másokkal (Goleman, 1995).
- Érdekli őket más emberek lelki élete (de nem pletyka szintjén!!! Ahol a jól értesültség és az unaloműzés a fontos!), és szívesen osztják meg saját érzéseiket a hozzájuk közel állókkal.
- Amikor problémájuk van másokkal, azt egyenesen felvállalják, és tudatosan igyekeznek kompromisszumot kötni az asszertivitás keretein belül (Bowen, 1978).
- Építő módon küzdenek meg a stresszes helyzetekkel, és tudatosan dolgozzák fel érzéseiket, gondolataikat.
- Szükség esetén kontrollálni tudják érzéseiket, alkalmazkodnak a valósághoz, empátiával és humorral képesek enyhíteni a nehéz helyzeteket, és erősíteni a kapcsolataikat másokkal (Vaillant, 2000).
- Elég jól ismerik magukat ahhoz, hogy beismerjék gyengeségeiket (Siebert, 1996).